Függőség

Vannak olyan ösztönző motivációs tényezők, melyek kiemelten fontos szerepet játszanak a dohányzó viselkedési mód erősítéséban. - Ismert, hogy a dohányzás főleg a negativ lelki állapotoknak: az aggodalomnak, szorongásnak, bánatnak, kínnak, gyötrelemnek, szorultságnak, ill. a dühnek, a félelemnek, a szégyennek a csökkenését szolgálja, és közben kiváltja a kellemes izgalom, a gyönyör, az oldás, a megelégedettség pozitiv érzését.

Mindez valószínűsíthető a serdülők dohányzási szokásainak kialakulásában is. A fiatalok a felnőtté válás útján gyakorta kerülnek stresszhelyzetbe, szorongó, idegfeszültséget tükröző félelmi állapotokba. Ilyen körülmények között a dohányzástól azt tapasztalják, hogy ez a magatartás a negativ érzelmek visszaszorítását eredményezi és elkerülhetővé teszi számukra a visszás helyzetek kialakulását.

Mind a fiatalok, mind a felnőttek megtanulják az idők folyamán, hogy a dohányzás segítségével leküzdhetők a kínos, kényes, idegességet okozó szituációk. Ez a viselkedési forma így a negativ kellemetlenségek szabályozási módjává fejlődik, sőt egy bizonyos idő után már a dohányosok egy várt konfliktus, konfrontáció, viszály bekövetkezése előtt is a cigarettához nyúlnak, és azt egyre inkább a kényelmetlenségek ellensúlyozására, a rokonszenvesebb, barátságosabb körülményekre való törekvésként: örömforrásként veszik igénybe! - Vannak olyan kutatási adatok, amelyek azt bizonyítják, hogy a stressz által előidézett rossz hangulat csökken a dohányzás hatására, s talán éppen ezért, ezzel összefüggésben: egyrészt a megterhelő életélmények dohányzáshoz vezetik az egyént, másrészt az idegfeszültségben élők, az érzelmi zavarokkal küzdők így sokkal könnyebben válnak a dohányzás rabjaivá. Ugyanakkor más észlelések, megfigyelések pedig azt is igazolták, hogy a dohányzóvá válásban jelentős szerepe van a familiáris, baráti, szociális, környezeti, közösségi hatásoknak, a fontos személyek példáinak s a sztár mintáknak.